5. nap (Vendégek és Céglátogatás)
Korábbi és jelenlegi hallgatóink számolnak be arról, hogyan élték meg lányként az egyetemi éveiket, illetve hogyan érvényesülnek a végzés után informatikusként a nagybetűs életben. Emellett ellátogatunk egy informatikai vállalkozáshoz is, ahol belülről is megismerhetitek, hogyan működik egy valódi IT-cég, milyen projekteken dolgoznak a szakemberek, és milyen lehetőségek várnak rátok a pályán.
Miért maradtam az egyetemen? Mert élvezem a kutatást, érdekes és változatos feladatokon dolgozhatok, és sok lehetőséget kapok arra, hogy kipróbáljam az ötleteimet. Emellett már a BSc második évétől demonstrátorkodom, az oktatás is közel áll hozzám – jó érzés a másik oldalról is részese lenni az egyetemi életnek. 2022-ben egy nyarat a Vanderbilt Egyetemen (USA) töltöttem egy nyári kutatóprogramban. Ez az élmény hatalmas lendületet adott. Nagyon inspiráló volt látni, hogy a diákok mennyire érdeklődőek és motiváltak és kíváncsiak. A szabadidőmben szeretek társasozni, új receptekkel kísérletezni a konyhában, és persze sokat játszom a kiskutyámmal, aki igazi energiabomba. |
 Toldi Dorottya vagyok, másodéves duális gazdaságinformatikus alapszakos hallgató.Régen mindig a matek volt a kedvenc tantárgyam - szerettem benne a logikát, a rendszert, meg azt az érzést, amikor végre kijön egy szép, kerek szám. Szép lassacskán innen vezetett az utam az informatikához. Habár az egyetem előtt a programozás tudásom nem sokkal haladta meg azt a szintet, hogy meg tudtam jeleníteni a képernyőn azt, hogy "Hello World!", valahogy mégis sikerült eljutnom a negyedik félév végéig. Nem mindig volt könnyű, de azt biztosan megtanultam, hogy még teljesen kezdőként is bele lehet rázódni a dolgokba, csak egy kis kitartás kell hozzá. A harmadik félévem után úgy döntöttem, hogy á nem volt nekem elég nehéz magában az egyetem, és elkezdtem dolgozni is a duális képzés keretében. Így már azt is megtapasztalhattam, milyen érzés egyszerre lenni egyetemista és „rendes dolgozó”. Spoiler: nem könnyű, de minden nehézség mellett rengeteget tanulok belőle - nem csak szakmailag, hanem emberileg is. Ha épp nem a gép előtt ülök, akkor valószínűleg valamilyen új recepttel kísérletezem a konyhában - a főzés egy jó sorozat társaságában nálam a kikapcsolódás egyik legjobb formája. |
 Vörös Vivien vagyok, jelenleg az egyetem Szoftverfejlesztés tanszékén dolgozom, de nem is olyan régen még én is hallgatóként ültem az előadásokon. Programtervező informatikusként kezdtem a tanulmányaimat, és ezen az úton mentem tovább a mesterképzésben is. Már az alapképzés alatt lehetőséget kaptam arra, hogy bekapcsolódjak a tanszék munkájába, és azóta is itt vagyok. Nagyon jó érzés egy olyan közösséghez tartozni, ahol nemcsak tanulni lehet, hanem fejlődni, kérdezni, közösen gondolkodni és új dolgokat létrehozni is. |
Az elmúlt években az egyetemi tanulmányaim mellett számos közösségépítő programban vettem részt. Kezdetben csak résztvevőként voltam jelen, mostanra azonban már szervezőként is aktívan szerepet vállalok. Ezek az elfoglaltságok a hétköznapjaim színes és örömteli részét képezik, lehetőséget adva arra, hogy kibontakoztassam kreativitásomat és szervezői ambícióimat. A gyermekek iránti szeretetem igazán a keresztlányom révén teljesedett ki, aki fontos szereplője lett a mindennapjaimnak – a futás és a főzés mellett. Ha tehetem, a szabadidőmet legszívesebben a természetben töltöm. |
Érdekes, hogy hogyan vezetett idáig az utam, hiszen soha nem terveztem, hogy informatikus legyek. Gyermekkoromtól kezdve orvos szerettem volna lenni, segíteni akartam a beteg gyerekeken. Ennek megfelelően gimnáziumban biológia tagozatos voltam, bár magát a biológiát már akkor sem szerettem igazán, a matek faktot sokkal jobban éltem. Végül egyetemre molekuláris bionika szakra jöttem az SZTE-re, ami kicsit vegyítette a dolgokat: kicsi kémia, biosz, matek, info, fizika… Nem is sejtettem, hogy mennyire kemény dolog ennyi mindenben elmélyülni, de amellett, hogy nem volt egyszerű, segített rájönni, hogy engem mi érdekel: utálom a bioszt, viszont ez a programozás dolog… ez nagyon bejött: szerettem, hogy logikus gondolkodással lehet teremteni valami “újat”. Aztán mesterre már majdnem egyenes volt az utam: néhány pótló tárgy elvégzésével volt lehetőségem programtervező informatikus mesterképzést végezni. A diplomamunkához végzett kutatás alatt kaptam olyan löketet és inspirációt, ami végül a doktori képzésig vitt és itt is tartott az egyetemen. |
Gazd Az ide vezető út viszont korántsem volt egyenes. Mindig is jó voltam matekból és szerettem is, középiskolában matekos osztályba jártam. De nem láttam benne elég kihívást, így a kosárlabda került a központba. Olyannyira, hogy a TF-re készültem edzőnek. Sajnos, (vagy épp ellenkezőleg?) két egymást követő bokaszalag-szakadás kerékbe törte a kosaras pályafutásomat. Céltalan lettem, kerestem hát egy szakot, ahova felvételi nélkül bejuthatok. Szerencsére az Arany Dániel matekversenyes eredményem a közgáz prog. mat-ra pont jó volt. Az egyetem első pár éve csak eltelt velem, de később rájöttem, hogy én ebben jó vagyok, akár energiát is fektethetnék bele. Innen már kis lejtőkkel ívelt a pályám felfelé, és azt hiszem, pont a legjobb útra keveredtem. TDK, OTDK, doktoranduszság Szegeden, aztán Almeríában, a tengerparton. Ott vagy kutattam, vagy szörffel, kosarazással, néha úszással, kirándulással töltöttem az időm. Arany életem volt. Aztán megvédtem a doktorimat, majd hazajöttem, és jöhetett a család: házasság, gyerekek. Három. Na, gyerekekkel már nem olyan könnyű kutatni. De azért megoldható, csak kicsit több szervezést igényel… és egy-két tettre kész nagymamát. Voltunk például családostul vendégkutatni Sevillában. Szuper volt. Persze anyukám nélkül nem lett volna az, ezért (is) nagyon hálás vagyok neki. |
Németh Ágnes Sára vagyok, PhD hallgató, a Műszaki Informatika Tanszéken. Villamosmérnökként kezdtem az utamat, ahol hamar megszerettem a programozást, ezért döntöttem úgy, hogy mérnökinformatikus MSc képzésen folytatom. Itt már a diplomamunka elkészítése során bekerültem a légzésélettani kutatócsoportba. Azóta is egy olyan mérőrendszer jelfeldolgozásával foglalkozom, ami a légzőrendszert elemzi. Ez tökéletesen ötvözi mindazt, ami igazán érdekel: a rendszer működésének megértése, a jelfeldolgozás és a gépi tanulás.
Juhász Katalin Szimonetta vagyok, gazdaságinformatikus BSc hallgató. Gyermekkoromban leginkább a pedagógia világa vonzott, és mindig is vágytam arra, hogy gyerekekkel foglalkozhassak. Bár informatikai középiskolába jártam, az érettségi évében mégis a gyógypedagógia szakot jelöltem meg első helyen — annak ellenére, hogy a matematika és az informatika álltak hozzám a legközelebb. A sikeres felvételi után, a technikusi oklevél megszerzését követően mégis úgy döntöttem, az informatika területén szeretném folytatni az utam. Ez talán az egyik legjobb döntésem volt.
Gyulainé Csókás Eszter vagyok, tanársegéd a Számítógépes Optimalizálási Tanszéken, ahol még a doktori fokozat megszerzésén is ügyködöm. 
ag-Tóth Boglárka vagyok, tudományos főmunkatárs a Számítógépes Optimalizálás tanszéken. Szerencsés vagyok, számos publikációt és díjat tudhatok magaménak, és ezt szerzőtársaimnak valamint családomnak köszönhetem. Na jó, én is tettem érte ezt-azt, és akár sikeresnek is mondhatnám magam.